2 hozzászólás

1. 

   András Langer április 20, 2024-n 2:40 du. közelében

   Mi értesz az alatt, hogy magadat teszed első helyre (és a gyerek csak harmadik)? Kisgyerekes szülőként ez elég furán hangzik. Tudnál gyakorlati példát mondani?

   Válasz
2. 

   Kiss Gergely április 20, 2024-n 3:53 du. közelében

   Abszolút érthető, hogy mint kisgyerekes szülő, furcsának tűnhet az ötlet, hogy magadat előrébb helyezd a sorban, mint a gyerekeidet. Viszont az az alapelve, hogy ha nem vagy képes gondoskodni magadról, akkor hosszú távon nem tudsz megfelelő támogatást nyújtani a családodnak sem.

   Amikor a légnyomás leesik egy repülőn, és az oxigénmaszkok lecsapódnak, mindenki azt tanácsolja, hogy először magadra helyezd a maszkot, mielőtt segítenél másokon. Ezt azért mondják, mert ha elveszíted az eszméleted, akkor nem leszel képes segíteni sem magadon, sem a gyerekeiden vagy bárki máson melletted.

   Hasonló a helyzet a mindennapi életben is. Ha folyamatosan csak a gyerekeidre és másokra összpontosítasz, anélkül, hogy időt szánnál a saját fizikai, mentális és érzelmi jólétedre, előbb-utóbb kiéghetsz. Ez nem csak neked rossz, hanem a gyerekeidre is negatívan hathat. Például, ha rendszeresen kihagyod a testmozgást, nem eszel rendesen, vagy nem alszol eleget, hamar elfáradhatsz, ingerlékenyebbé válhatsz, ami nem tesz jót a családi légkörnek. Az énidőről nem is beszélve. Szüleink, nagyszüleink nagy részének, nem volt énideje, nem foglalkoztak a testükkel és önismerettel, aminek túlnyomó többségben negatív eredménye volt.

   Gyakorlati példaként: Ha úgy érzed, hogy szükséged van egy kis egyedül töltött időre, akkor ne érezd magad bűnösnek, ha egy-két órára bébiszittert fogadsz, vagy a partneredre bízod a gyerekeket, hogy elmehess sportolni, olvasni, vagy csak sétálni egyet. Ez segíthet abban, hogy újra feltöltődj, és türelmesebb, kiegyensúlyozottabb szülővé válj, ami végül a gyerekeidnek is javára válik.

   Válasz